A jelenet egy drámai part menti látkép, egy pillanat, ami a vihar és a nyugalom között ragadott meg. Az égbolt dominál, a szürke, szénszürke felhők örvénylő vászna, melyet áthatnak a ragyogó napsugarak; ez a fény és árnyék égi balettje. Az óceán, az smaragd és fehér kavargó tömege a durva, sziklás partvonalnak ütközik. Szinte hallom a hullámok zúgását, a sós permetet az arcomon.

A művész mesterien alkalmazza az impasto technikát, mely tapintható textúrát ad a víznek, egy olyan mozgás érzetét keltve, mely egyszerre erőszakos és gyönyörű. A kompozíció dinamikus, a tekintetet a megvilágított égből a háborgó tengerre és a sötét, fenyegető sziklákra vonzza. Ez a kontrasztos elemek erőteljes egymás mellé helyezése – a természet nyers ereje egy napsütötte pillanat múló szépségével szemben.