A műalkotás egy tengerparti jelenetbe kalauzol minket, valószínűleg a franciaországi Bretagnéba. A jelenet teljes egészében apró, különálló színpontokból épül fel, a pointillizmus technikájával, amely a művész stílusának védjegye. A napfényben fürdő sziklák és a strand a gondosan kiválasztott árnyalatok – arany sárgák, lágy zöldek és finom kékek – egymás mellé helyezésével jönnek létre, amelyek optikailag keverednek, és az élet és a fény érzetét keltik. A szem a vásznon táncol, befogadva a füves sziklák, a homokos part és a nyugodt tenger részleteit.

Mélyebbre tekintve látom a partvonal lágy íveit; a fény játéka a vízen lenyűgöző. A távolban lévő épületek az emberi jelenlétről suttognak, talán egy kis faluról vagy kikötőről. Az összhatás a derű és a harmónia; a tökéletes nyári nap, amelyet a pillanatban rögzítettek. A művész szándékos technikája a fény mulandó természetét és a legegyszerűbb tájakban található szépséget hangsúlyozza. Szinte érezhetjük a nap melegét és hallhatjuk a hullámok gyengéd hullámzását.