A nyugodt jelenet úgy bontakozik ki, mint egy álom, lágy kék hullámokkal és gyengéd árnyalatokkal, amelyek meghívják a nézőket, hogy merüljenek el a természet szépségében. Az Antibes-i kastély büszkén és magasra emelkedik a ködös hegyek finom hátterében; tornyai a régi mesék suttogásának tűnnek—megőrzött titkok és az idő múlása. A napfény, amely vékony ecsetvonások fátylán átfilterizálva áramlik, táncol a víz felszínén, kis gyémántokként csillogva, míg az árnyékok a hullámok ritmusát sugallják.

Monet jellegzetes stílusában, az olajfestmény gazdag textúrája érzelmi minőséget hordoz. Minden ecsetvonás megörökíti a fény és a szín múló pillanatát, eterikus ragyogást adva a jelenetnek. A művész ügyes keze egyszerre sugall nyugalmat és dinamizmust, miközben puha felhők lustán lebegnek fölötte, arra ösztönözve a nézőt, hogy álljon meg, mély levegőt vegyen, és elmerüljön a tengerparti menedék rezonáló csendjében — tökéletes keveréke a nosztalgiának és a jelen pillanat nyugalmának.