Ez a kifejező mű egy békés folyóparti jelenetet ragad meg a telihold lágy fényében. A kompozíció kiegyensúlyozza a bal oldalon álló nagyszerű történelmi épület sötét sziluettjét a jobb oldalon csillogó, holdfényt visszatükröző vízzel. A művész finom ecsetvonásai és a színek finom átmenetei éteri hangulatot teremtenek, amely meghívja a nézőt az éjszaka csendjének átélésére. A nyugodt víz, amelyet apró csónakok tarkítanak, finoman fodrozódik a világos ég alatt, míg a ritka felhők textúrát és mélységet adnak a tágas horizontnak.

A hűvös, tompa kék és szürke árnyalatokból álló színpaletta kontrasztot alkot a meleg, ragyogó holdfénnyel, amely a kép fókuszpontjaként vonzza a tekintetet a vízen át. Ez a jelenet egy időben megfagyott pillanatot sugall – békés és titokzatos –, elgondolkodtató és magányos érzetet keltve. A 19. század közepén készült kép valószínűleg a romantika természet iránti szépség- és fenségimádatát tükrözi, kiemelve az ember alkotta struktúrák és a természet közötti kölcsönhatást. A mű csendes eleganciát sugároz, bemutatva a művész fény- és árnyékkezelési mesterségét egy nyugodt városi környezetben.