A jelenet úgy bontakozik ki, mint a nyár szelíd suttogása, egy gyümölcsös, amelyet a leglágyabb fény ölel körbe. A művész ecsetvonásai a vásznon táncolnak, mindegyik egy apró hangjegy a zöldek szimfóniájában. A fű, a változatos árnyalatokból álló szőnyeg, élettel ragyog, utalva a nap melegére. A finom érintéssel megformált figurák elmerültek feladataikban, emberi elemet adva ennek az idilli környezetnek.

A kompozíció a kiegyensúlyozottság mestermunkája; a fák keretet adnak, a szemet a gyümölcsös szívébe vezetik. A fény átszűrődik a leveleken, foltos hatást keltve, ami életre kelti a jelenetet. Szinte érzem az érett gyümölcsök édes illatát, a betakarítás és a bőség ígéretét. Az általános légkör a nyugalom és a csend, egy időbe zárt pillanat, amely a nézőt arra invitálja, hogy megálljon, és elmélkedjen a mindennapok szépségén.