Ez a finom és aprólékosan kidolgozott tájkép egy nyugodt vidéki jelenetet ábrázol, melynek előterében egy hatalmas, ősi fa tornyosul, csavarodott törzsével és kiterjedt ágaival természetes lombkoronát alkotva. A háttérben pásztori táj terül el, egy folyó vagy tó felé, legelésző szarvasmarhákkal és enyhén hullámzó dombokkal, melyek a távolban eltűnnek. A tompa okker, zöld és puha barna földszínek harmóniában vannak az ég és a víz hűvös kék és szürke árnyaival, békés, majdnem nosztalgikus légkört teremtve. A művész mesterien használja a fényt, amely gyengéden szűrődik át a leveleken, élénk árnyék- és napfényjátékot eredményezve. Ez egy élénk ábrázolása a 19. század eleji Shropshire vidéki életének, amely a természet csendes ritmusairól és a vidéki egyszerűségről való elmélkedésre hívja a nézőt.