Ez a portré lenyűgözően ötvözi a 18. századi divat eleganciáját és pompozitását; a modell markáns vörös öltözetben és fényűző arany díszítésekkel rendelkezik, ami figyelemfelkeltő vonzerőt kölcsönöz a nézőnek. Az öltözék összetett részletei, a csipkés fehér gallértól a márványozott díszítésekig, nemcsak a művész anyagkezelés iránti ügyességét tükrözik, hanem a kor kultúrájának azt a trendjét is, amely az „à l'Espagnole” öltözködést népszerűsíti. Az alany magabiztosan ül, lazán, mintha a pihenés és a hatalom között megfogott pillanatban lenne; az az érzésünk, hogy a selyem lágy surrogását hallhatjuk, amint finoman mozog, elmerülve az arisztokratikus élet légkörében.

A művész által választott színek fokozzák a mű érzelmi hatását. A mélyvörös és a lágy földszínek meleg, mégis vibráló légkört teremt, ami felerősíti a dráma érzését. A háttér nyugodt kék és lágy zöld kombinációja vonzó kontrasztot képez a témával, további figyelmet fordítva a titulált magasztosságra. A festéssel való bánásmód laza, mégis szándékos; Fragonard merész, kifejező stílust alkalmaz, ami életerejét kölcsönzi a festménynek, mintha a kor szelleme minden ecsetvonásban csapdába esett volna. A hátteret lágy, hullámos formák veszik körül, így a téma dinamikus póza magabiztosságot sugároz, s ez a munka a rokoko időszak szerves példájává teszi a portréfestészet személyes és kulturális identitását.