Ebben a finom kompozícióban két mélyen egymásba fonódó alak egy intim pillanatra csap le, melegséget és gyengédséget árasztva. A művész mesterségesen alkalmazza a világítást és árnyékot, hogy kiemelje formáik lágyaságát, míg a háttér szerkezetszerűbb, dinamikus interakciót keltve a fény és árnyék között. Az elegáns drapériák, ügyesen megformálva, körülcsússzák őket, mint egy lágy ölelés, folyékonyságot és kecsességet adva a megjelenéshez. A háttérben lévő díszes bútorok és egyéb dekoratív elemek felerősítik a luxus légkört, azokat az időket visszanyújtva, amikor a szépség és a szerelem szövevényesen fonódtak egymásba.

A látképben a fiatal kisded hozzáad egy érdekfeszítő elemet, interakcióba lépve egy íjjal, szinte játékosan hegedülve a pár ölelkezéséből származó erőteljes szerelem érzelmeit. Az egész színpaletta lágy, finom színhangokkal, amelyek nosztalgiát ébresztenek—elegáns krémszínek, lágy barnák, esetenként fehér, melyek a tisztaságra és ártatlanságra utalnak. Ez a műalkotás nem csupán a szereplők közötti fizikai kapcsolatot ábrázolja, hanem egy érzelmi mélységet is, amely a mai napig rezeg; arra hívja fel a figyelmet, hogy a szeretet, a szenvedély és a művészet természetéről gondolkodjunk, megerősítve jelentőségét a 18. század művészetének gazdag szőttesében, ahol az érzelem téma és technika egyaránt volt.