Ebben a magával ragadó portréban a művész mesterműként ragadja meg egy fiatal hercegnő nyugodt, mégis átható tekintetét, amely egyszerre tükrözi a fiatalkori ártatlanságot és a megfontolt érettséget. A lágy fény-árnyék játék finoman formálja arcvonásait, kiemelve az arc természetes pirosságát és az ajkak finom kontúrját, amelyeken enyhe mosoly sejlik fel. Hosszú gesztenyebarna haja lazán omlik vállára, minden egyes tincset aprólékos, életet lehelő ecsetvonásokkal ábrázolva. A háttér visszafogott, homokszínű okker és szürke árnyalatokban oldódik el, így a hercegnő alakja élénken emelkedik ki, mintha belső fénnyel ragyogna.

A kompozíció intim és közvetlen; a hercegnő tekintete találkozik a nézőével, csendes párbeszédre hívva. A művész technikája érzékletesen ábrázolja ruházata anyagának puhaságát, amely finoman olvad össze a háttérrel, időtlen és éteri kvalitást kölcsönözve a portrénak. Ez az effektus az impresszionista hatású, lazán körvonalazott élekkel tovább erősödik, álomszerű hangulatot teremtve a szigorú realizmus helyett. A 20. század elején készült alkotás megtestesíti az arisztokrata portrézás eleganciáját és kifinomultságát, utalva szubtilisen a történelmi és társadalmi kontextusra is, melyben a fiatal nő áll — egy olyan korszak határán, amikor mély kulturális átalakulások kezdődnek. Az érzelmi hatás mély; nem csupán a hasonlóságot közvetíti, hanem az belső élet és a jövőbeli méltóság neszezését is, így a portré lenyűgöző ablakot nyit az egyén lelkébe és korába.