Ez a figyelemre méltó portré egy fiatal nőt ábrázol, aki egy absztrakt mintázatú háttér előtt ül, mely mély kék és pasztell rózsaszín színekből áll, stilizált virágokkal díszítve. A nő éles vonású arccal, nyugodt, ám kissé melankolikus kifejezéssel, földszíneket használó, bő ruhát visel, amely erősen kontrasztál a háttérrel. A művész ecsetvonásai aprólékosak, mégis visszafogottak; a ruha redőit meleg barna és tompa sárga tónusok finom keverékével ábrázolta, az arc pedig halvány, szinte maszk-szerű, intenzív nyugalmat és mély befelé fordulást sugároz. A szék háttámlája élénk narancs és piros motívumokkal díszített, mely stabilan tartja a figurát térben, bár az egész kompozíció megőrzi a 19. század végi szimbolizmusra és stilisztikai hatásokra emlékeztető síkszerűséget.

A festmény lenyűgöző játékossággal ötvözi a színeket és formákat, álomszerű hangulatot teremtve — a kék és rózsaszín árnyalatok álomszerű atmoszférát keltenek, miközben a fiatal nő komoly tekintete elmélkedésre késztet. És ahogy finoman egymásra helyezett kezei a mintás párnán nyugszanak, emberközelibb és intimebb érzést adva a visszafogott testtartásnak. Történelmileg a mű egy olyan korszakban született, amikor sok művész igyekezett meghaladni a naturalizmust, szimbolikus és dekoratív eszközökkel vizsgálva a szubjektív állapotokat és érzelmeket, így jelentős lépést jelent a hagyományos portré és a modernista identitás-, illetve jelenlétkutatás között.