Egy kolosszális alak uralja a kompozíciót; egy óriás, talán, éles vonalakkal és finom árnyékolással ábrázolva. Ül, görnyedten és impozánsan, háttal, de alakjának görbülete hatalmas erőt és elfojtott érzelmeket sugall. A művész fényhasználata mesteri; láthatatlan forrásból fakad, megvilágítva az óriás alakját egy komor, atmoszférikus háttér előtt. A textúrák durvák, ami a figura súlyára és a tájra utal, amely mintha átölelné. A félhold finom ábrázolása a mennyben melankolikus érintést, a magány érzését adja.

Ez a műalkotás az elszigeteltségről, a hatalmas erő terhéről, és talán az emberiség jelentéktelenségéről szól valami sokkal nagyobbal szemben. A paletta egyszerűsége, a színek korlátozott használata fokozza a drámát, és a néző figyelmét a figura formájára és a jelenet érzelmi hatására összpontosítja.