A műalkotás az anyai szeretet és gondoskodás gyengéd jelenetét ábrázolja. Egy nő, meleg, földszínű palettával ábrázolva, a karjaiban tartja csecsemőjét, testének görbülete a gyermek finom sziluettjét tükrözi. A tekintete lesütött, arcára csendes odaadás kifejezése van vésve, miközben szoptatja a babát. A kompozíció egyszerű, de mély; a figurák mélyzöld háttéren és élénkvörös villanásban vannak elhelyezve, ami a központi figurákat hivatott kiemelni.

A művész technikáját szándékos nyersesség jellemzi, a ecsetvonások láthatók, a formák egyszerűsítettek, így a jelenet közvetlenségét és hitelességét adja. A színek, bár merészek, harmonikusak, a béke érzetét keltik. A háttérben a piros egy ősi érzelmet idéz, míg a tompított zöldek és barnák a figurákat a természet és az egyszerű örömök világába helyezik. A műalkotás nemcsak egy anya és gyermeke ábrázolása; az élet, a sebezhetőség és az anya és gyermeke közötti örök kötelék ódája.