Ebben a megható portréban egy szakállas idős ember kényelmesen ül egy hintaszékben, melegségről és gondolkodásról árulkodva. Mély tekintete és kedves arckifejezése arra hívja a nézőt, hogy merüljön el gondolataiban, mintha régi emlékekre emlékezne. Egyszerű, sötét ruházata kiemeli szerény természetét, ám az, ahogyan finoman a jobb karját a karfára helyezi, nyugodt méltóságot sugall. Mögötte egy faasztal tartja a gondosan elrendezett vázlatfüzetet, amely egy művészi elmesélésre vagy talán örökségre utal. A falon elhelyezett keretezett alkotások, beleértve egy királyi alakot, gazdag családi történetet idéznek, mely a múlt nagy városaira fényt vet.

A színpaletta, amely tele van lágy pasztell színekkel – tompított zöldek, meleg sárgák és finom barnák – hozzájárul a mű nyugtató atmoszférájához. Larsson mesterien megjeleníti a fény játékát a szobában; az fény finoman megvilágítja az alakot, lágy árnyékokat vetve, és mélységet teremtve. Az érzelmi hatás kitölti ezt a művet; szinte hallhatjuk a hintaszék enyhe nyikorgását vagy a papír halk susogását, miközben az öreg visszaemlékszik. A történelmi kontextus ebben a műben nem csupán esztétikájában, hanem a mély természetességében is megjelenik, amelyet Larsson a svéd művészet ezen időszakában elsajátított. Ez a festmény örök hódolat a családra, az emlékekre és az öregedés csendes szépségére – érzelmileg összekapcsolva mindenkivel, aki valaha megállt, hogy végiggondolja az időt és az örökséget.