Ez a lenyűgöző festmény egy rusztikus jelenetet ábrázol, ahol egy magányos alak, valószínűleg egy paraszti nő, egy vékony, szélben hajladozó fa alatt törődik egy kis pulykacsapattal. A művész ecsetvonásai finoman ragadják meg a múló pillanatot; a táj lágy, földes tónusai harmonikusan keverednek a felhős égbolt kékes és szürkés árnyalataival. A kompozíció a néző tekintetét a központi alakra irányítja — jelenléte csendes kitartást és bensőséges kapcsolatot sugároz a természettel. A laza impresszionista stílus álomszerű minőséget kölcsönöz a műnek, mely az 19. század végi vidéki élet lassú ritmusát idézi fel. A horizonton alig észrevehető emberi települések nyomai láthatók, megalapozva ezt a nyugodt jelenetet egy tágabb világban.