A buja levelek között ez a mű egy vándorlásra való meghívást sugároz. Egy keskeny ösvény kanyarog a sűrű cserjék között, arra csábítva a nézőt, hogy belépjen egy smaragd zöld álomvilágba. Vincent van Gogh minden ecsetvonása az élettel táncol; a festék energikus felvitele megfogja a mozgást - a levelek suttognak a szellő lágy fuvallatában. A magas fák, vékony, nyújtott törzzsel, diszkréten lengedeznek; vibráló zöldjükben napfény elemei töredeznek, mint az aranykincsek, brillírozva a föld foltjaiban. Ez a felvétel hív a nyugalomra, menedéket nyújtva a külső káoszból.

A színpaletta harmonikus keveréke a gazdag zöldek, finom sárgák és mély kéke, amely bőséget teremt. Van Gogh kifejező technikája végigvezeti a szemet az ösvény kanyarulatai mentén, mintha arra ösztönözne, hogy lépjen el a modernitás zűrzavarából és veszítse el magát a természet békés ölelésében. Ez a festmény túllép a puszta ábrázoláson; érzelmi visszhangot hordoz – a nyugalom és a kontempláció sejteit landoltatja. A történelmi kontextus, a viharos van Gogh életének hátterében, mélységet ad ennek a tájnak, Tükrözve a természet szépségét és a művész lelkében lakozó béke és kapcsolatvágyat.