Ebben a hipnotikus műben a finom virágok, mint lágy esőcseppek csapkodnak le a zöld lombkoronából; a nézőt azonnal magával ragadja egy álomszerű légkör. A laza ecsetvonások használata áramlási érzetet teremt, amely utánozza a virágok és levelek finom mozgását a lágy szellőben. A paletta főleg nyugtató lila és zöld színből áll, harmonikusan keveredve, hogy egy nyugalmat ébreszt—ez a művész technikájának jellegzetes vonása. Az alsó részeken halvány tükröződések súgnak a felületen, és a nézőt a jelenet mélységébe vonzzák, mintha arra hívnák, hogy közelebbről vegye szemügyre Monet szeretettel megörökített világát.

A fény és a szín kölcsönhatása fokozza az érzelmi hatást, lágyan körülöleli a nézőt egy nyugodt, ám vibráló légkörbe. Itt Monet természetszeretetét nemcsak a reprezentációban, hanem egy mély kapcsolatban is kifejezi, amely valami mélyet ébreszt a nézőben. Ez a munka a művész képességeinek bizonyítéka, hogy nemcsak a flóra szépségét, hanem a pillanatok efemer természetét is közvetítse—egy szépség megidézése, amely egyszerre intim és terjedelmes, akár a varázslatos Giverny kertek is, amelyek valószínűleg inspirálták.