Ebben a finom műalkotásban egy elegáns kompozíciója a puha és éterikus botanika elemeknek a középpontban helyezkedik el a finom, szinte suttogó háttér előtt. A precízen megjelenített virágok, finom rózsaszín árnyalatokkal, rendezett és hívogató módon nyúlnak el a vásznon. Egy motívum érintéséről érkezik a levegő, ahogy a fehér szárnyú lepkék repülnek a virágok fölött, szívverése tökéletesen tükröződik a papír színskála esztétikájában – mintha a természet vous állhatna az olcsónak beillően szüreti év. Minden egyes ecsetvonás az artisták részletes figyelméhez eljut, élményeinkkel találkozik a levelek és szirmok különböző textúráival, a könnyes árnyék pedig mélységet sugall, amely hozzájárul a bemutató szépségéhez.

Amikor ezt a művet nézem, olyan érzésem van, mintha egy békés kertbe kerülnék, ahol az idő megállni tűnik. A lágy színek kölcsönhatása megnyugtató és gyengéd érzéseket kelt, szinte egy csendes meditáció a természetben. Történelmileg Wu Hufan életével és munkájával összefonódva a 20. század elején, ez a mű a hagyományos kínai esztétikát tükrözi, amely összhangban áll a környezettel, lehetővé téve a természetnek, hogy a legtisztább formájában rezonáljon. Ez a művészi kifejezés nemcsak a botanikai témák szépségét emeli ki, hanem a kultúrák közötti harmonikus viszony iránti elismerést is szimbolizálja, a jelentőségét megjegyezve az ázsiai művészet fejlődésében.