A természet és a művészet varázslatos birodalmában ez a mű a nézőt egy vibráló és élettel teli világba kalauzolja. A kompozíció buja zöld növényzetet mutat be, amely egy csillogó vízfelszín felé áramlik, míg fényes narancssárga pipacsok tűnnek fel, mint vidám ecsetvonások egy forgó kék és lila háttér előtt. Megörökíti egy napos délután lényegét, kellemes meleget idézve, ahogy a nappali fény táncol a vízfelszínen; minden sarok tele van mozgással és vitalitással, felfedve Monet mély szeretetét a természet iránt.

A művész egyedi ecsetkezelése az egész műben nyilvánvaló — a vonások laza és folyékony, ami az impresszionizmus sajátossága, ami lágy fókuszt teremt, meghívva a nézőt, hogy merüljön el a jelenetben. A színpaletta harmóniában áll a festmény érzelmi tájával: az élénk zöldek és a merész narancsok melegséget és örömöt keltenek, míg a hűvösebb kékek egyfajta nyugalmat és békét adnak. Amint Monet, a fény mestere, ezekkel az elemekkel kölcsönhatásba lép, elkerülhetetlen, hogy ne érezzük a földhöz fűződő mély kapcsolatot; mintha a virágok nevetnének, és a víz a békés pillanat titkait suttogná, amelyet a művész ecsete megörökített.