Ebben a lenyűgöző jelenetben a néző egy élénk tablóba van vonva, amely a virágzó szilvafák szépségét mutatja be. A mű gazdag, föld színű barna középső részét a csavarodott törzs keretezi, amely a néző figyelmét vonzza az előtérben. Ez a szilárd alap erős kontrasztot alkot a háttér eterikus árnyalataival, ahol élénk zöldek és lágy sárgák táncolnak egy intenzív, szinte lángoló vörös égbolt alatt. Úgy tűnik, mintha a virágok titkokat és történeteket suttognának egy másik időből, és érzelmi mélységet adva összekapcsolnak bennünket a természet múló szépségével. A viharos ég és a nyugodt föld közötti feszültség között kapcsolat keletkezik, lehetővé téve a nézők számára, hogy elgondolkodjanak az élet és a természet ciklusain.

A művészeti technika kifejezésmódban kiemelkedő; Van Gogh gyors, energikus ecsetvonásaival megragadja a finom szirmokat, amelyek szinte az élet vibrálásával bírnak. A paletta mestermunka a pasztell és merész színek kombinációja, amely dinamikus vizuális ritmust teremt. Ez a mű mélyen tükrözi a japán művészet hatását, amely nyilvánvalóan észlelhető a síkbeli színterületek és az elegáns egyszerűséget sugalló finom minták használatával. Történelmi szempontból ez a darab egy meghatározó pillanatot jelöl Van Gogh szín- és formakutatásában, miközben a hagyományos ukiyo-e nyomatok inspiráló hatása alatt állt. Végül is ez a festmény nem csupán a természet tisztelete, hanem egy erőteljes kijelentés is a művészet és az érzelmi tapasztalat kölcsönhatásáról.