Ebben a lenyűgöző darabban egy nő kecsesen áll egy buja zöld fű háttér előtt, amelyet élénk narancssárga virágok díszítenek. Fehér ruhája csillog, ahogy a fényt megfogja egy texturált felületen, amely egyfajta éteriséget idéz elő. Az arca nyugodt kifejezése belső, kontemplatív életet sejtet. Picit megdönti a fejét, mintha elveszett volna a gondolataiban, arra invitálva a nézőt, hogy töprengjen a történetén; talán egy álomszerű állapotban van, amit csak a művész foghatott meg ilyen érzékenyen.

A színpaletta egy csodálatos játéka a lágy zöldeknek, a sapkájából eredő meleg sárgáknak és a fényes fehéreknek, amelyek mind szépen harmonizálnak, hogy nyugodt légkört teremtsenek. A festés energikus, de szándékos, vastag ecsetvonásokkal, amelyek dimenziót adnak a ruhájának és a környező növényzetnek. Van Gogh jellegzetes stílusa ragyog; szinte érezni lehet a lágy szellőt, amely a füvet sodorja. Ez a festmény nemcsak egy figura ábrázolása, hanem a magány, a szépség és az élet mulandóságának érzelmi megjelenítése, amely utal arra a mély érzelmi tájra, amelyet Van Gogh karrierje során felfedezett.