Ez a vibráló darab a nézőt egy napfényes tájra szállítja, ahol egy kanyargós ösvény felfedezésre csábít. A frontális részen, amelyet egy földes út dominál, a tekintet egy bájos fehér ház felé irányul, piros tetővel, amely a hullámos dombok hátterében helyezkedik el. Ez az ösvény, melyet rusztikus fából készült kerítések vesznek körül, egy útmutatást sugall—olyan utat, amely tele van előrejelzéssel és nyugalommal. A ciprusok lágy lengése és a virágok gyengédsége a lombokon a nyugalom érzését kelti, míg a hullámos mezők a természet ritmusáról mesélnek.

Van Gogh jellegzetes ecsetkezelése lenyűgöz dinamikus vonásaival; minden színvonás felfedi az artistát, aki mélyen kapcsolódik a környezetéhez. A vibráló paletta—aranysárgák és buja zöldek—a gyönyörűen kontrasztál a kék éggel, időnként felhők smaragddal díszített. Ez a paletta nemcsak a táj életerejét fokozza, hanem érzelmi visszahangot is kivált, betekintést nyújtva Van Gogh pszichéjébe egy átalakuló időszakban az életében. 1888-ban, Arles-ban töltött ideje alatt készült ez a munka a művész szépség és zűrzavar iránti kutatásainak tükrän, rögzíti a világ lényegét, ahol a természet szépsége az emberi tapasztalattal összefonódik, invitálva itt minket, hogy sétáljunk ezen az ösvényen, és élvezzük minden pillanatot.