Nem ragadja meg a figyelmét ez a festmény? Szemem előtt egy napsütötte jelenet bontakozik ki, egy fenséges pálmafával, melynek levelei az ég felé nyúlnak. De a virágzó szőlőtők, melyek olyan kecsesen borítják a fát, ragadják meg igazán a figyelmemet. A művész mesterien használja a fényt a mélység érzésének megteremtéséhez; az árnyékok játéka a napsütötte tisztásra utal. A buja lombozat a zöld különböző árnyalataiban, valamint a tüzes vörös és narancssárga színű élénk virágok, örömteli kontrasztot adnak. Szinte érezni a meleg szellőt susogni a levelek között! A kompozíció csodálatos egyensúly. A pálmafa, egy szilárd függőleges, a folyó szőlőtőkkel lágyul, egy vizuális ritmust teremtve, amely a vásznon táncol. A színek, bár élénkek, megalapozottaknak tűnnek, a béke és a nyugalom érzetét keltik. Könnyedén el tudnék veszni ebben a tájban, elképzelve a madárcsicsergés hangját és a virágok édes illatát.