A zöld, kék és lila csodás árnyalataiban a műalkotás egy nyugodt jelenetet örökít meg, ahol a vízililiomok lebegve pihennek egy üvegszerű felszínen, invitálva a nézőt, hogy merüljön el Monet reflexiós és fénnyel teli világában. A vászon felső része ragyogó égkékbe vált, ami a nyugalom és a nyitottság érzetét kelti, mintha a nyári friss levegőt lélegeznéd be. A vízililiomok—némelyik teljesen kibomlott, mások pedig szégyenlősen bontakoznak ki—elegánsan táncolnak a víz felszínén, krémfehér és lágy rózsaszín szirmokkal festve. Ez gyönyörű kontrasztot teremt a zöld és homályos mélységek alatt, létrehozva egy olyan légkört, ahol minden elem élőnek, mégis békés harmóniában érzi magát. A színek körbeölelnek, míg eggyé válsz a lágy vízröpke és a természet suttogásaival, amelyek a vászonra találták meg az utat. Monet kifejező ecsetvonásai, vastagok és tudatosak, textúrát és ritmust adnak a képen, majdnem úgy, mintha hallanád a víz fröccsenéseit és éreznéd a mulandó pillanatai nyugalmát.