Ez a nyugodt fametszet egy kora reggeli jelenetet ábrázol Miho no Matsubara tengerparti városából Izumo régióban, Japánban. A kompozíció kiegyensúlyozza a csendes víztükröződéseket az erdősödött lejtővel és a hagyományos házakkal, harmonikus egyesülést teremtve a természetes és emberi elemek között. A hullámok finom, szinte selymes textúrája visszatükrözi a hajnal lágy fényét, míg az ég simán vált az élénk kékbe, fehér felhőkből kiindulva, invitálva a nézőt egy békés reggeli világba.

A művész mesterségét a színátmenetek és a vonalvezetés terén a kőhajó-kikötő és az ikonikus világítótorony részletes ábrázolása tükrözi. A kikötőben horgonyzó két vitorláshajó csendet suttog, árbocaik a kompozíció karcsú függőleges vonalait ismétlik. A paletta hideg kékekre és lágy zöldekre fókuszál, melyeket halvány sárga és mély vörös tetőfedés melegít fel anélkül, hogy megzavarná a nyugalmat. Érzelmileg a mű csendet és mindennapi szépség iránti tiszteletet közvetít, meditatív nyugalmat idézve. 1925-ben készült a shin hanga mozgalom idején, és harmonikusan ötvözi a hagyományos ukiyo-e technikákat a modern realizmussal, fontos állomást jelentve a japán metszetművészet történetében.