Ez a finom fametszet megörökíti az Uji Byōdō-in Főnix-termének nyugodt szépségét, amelyet a shin-hanga stílusának jellemző nyugodt árnyalatai és kifinomult részletei tükröznek. A kompozíció kecsesen középpontba helyezi a kétszintes templomépületet kékes-szürke cseréptetőivel, melyek nyugalmas, tükröződő víz felett emelkednek. A környező növényzet puhán zöld és barna színekben van ábrázolva, harmonikusan öleli körbe az építményt, csendes egységet teremtve az épített környezet és a természet között. A lágy, pasztell színekben megjelenő égbolt hajnal vagy alkonyat finom árnyalataival légies nyugalmat áraszt a jelenet fölött.

A művész technikája a pigmentek finom rétegzésében csillog, amely texturált és ugyanakkor finom légkört teremt. A vékony, majdnem suttogó ecsetvonások élettel töltik meg a templom bonyolult fa gerendáit és az ereszek íveit, mély tiszteletet sugárzó csendességet idézve elő. Lelki értelemben a mű meditációs állapotba invitálja a nézőt – a béke tapintható. Történeti kontextusban a kép Japán két világháború közötti időszakának hagyományos művészeti formák megújított változatain keresztüli kulturális örökség ünneplő vonzódását tükrözi. Ez a mű tiszteletadás a híres templomnak, a Heian-kor buddhista építészetének gyöngyszemének, és megörökít egy pillanatot, amely a csendes természet és az emberi kézművesség között lebeg.