Ez a kifejező tájkép egy békés folyóparti jelenetet ábrázol tiszta napocska alatt, ahol egy földút kacskaringózik a nyugodt, kékes víz mellett. A bal oldalon sűrű zöld növényzet dominál, mély zöld levelekkel, sárga és fehér virágokkal tarkítva, szinte érezni lehet a friss levegőt. Kis emberi alakok szóródnak az út mentén, akik a mindennapi vidéki életet tükrözik, békés emberi jelenlétet biztosítva anélkül, hogy dominálnák a természetet. Távolabb egy nyüzsgő kikötő áll festői épületekkel és árbocokkal teli hajókkal, ami harmonikus kontrasztot alkot az előtér természetével, egy eleven történetet alkotva az ember és a természet kapcsolatáról.

A művész laza, kifejező ecsetvonásokat kombinál a részletes épület- és hajóábrázolással, kiegyensúlyozva a lágy és határozott vonalakat. A színpaletta természetes árnyalatokat használ — a langyos kék ég és víz, az út meleg földes tónusai és a fák élénk zöldje együtt egy nyugodt késő nyári délután hangulatát idézi. A kompozíció finoman vezeti a tekintetet a bal előtérből a mozgalmas kikötő felé, lassú felfedezésre invitálva. Érzelmileg a kép meditációs nyugalmat áraszt, visszahozva a 19. századi breton vidék egyszerű szépségét és élet ritmusát, ahol az ember és természet lírai harmóniában él.