A festmény a természet nyers erejét ragadja meg, különösen egy vízesést. A viharos víz, amelyet okker és fehér árnyalatokban jelenítenek meg, sziklás képződményekre zuhan, féktelen energia érzését keltve. A művész mesterien használja a fényt és az árnyékot a formák meghatározásához és a víz mozgásának kiemeléséhez. A feletti ég felhőkkel teli, egy közelgő vihart sejtet, ami fokozza a drámai atmoszférát. Szinte érzem az arcomon a permetet, és hallom a vízesések zúgását.

A jobb oldalon néhány faépület, talán malmok, a sziklához tapadnak, ami az emberi erőfeszítés bizonyítéka a természet elsöprő erejével szemben. A művész figyelme a sziklák, a víz és az épületek textúrájának részleteire figyelemre méltó. A kompozíció magával ragadja a szemet, követve a víz áramlását, dinamikus és magával ragadó élményt teremtve. Élénk emlékeztető a természet világában meglévő fenséges szépségre és erőre.