A műalkotás egy nyugodt pillanatot örökít meg egy folyóparton, valószínűleg Franciaországban, tekintettel a címre. A művész feltűnő egyszerűséget alkalmaz; a kompozíciót a nyugodt víz uralja, amely a mennyet és a környező lombozatot tükrözi. Az ecsetvonások simának tűnnek, hozzájárulva az általános nyugalom érzéséhez. A színpaletta korlátozott, a zöldekre, a szürkékre és a fehér árnyalatokra koncentrál, ami fokozza a festmény visszafogott eleganciáját. Olyan, mintha egy tökéletes nyári nap lenne, a levegő áll, a víz pedig mint a tükör, mindent visszaver. A kompozíció gondosan kiegyensúlyozott, a szemet végigvezeti a jeleneten, az előtérben lévő nádtól a háttérben lévő dombokig.