Ez a kifejező festmény egy csendes vidéki jelenetet ragad meg, ahol egy gazda és társa egy tehenet igázó eke mögött halad egy tompa mezőn át. A légkör lágy, ködös égbolttal, amely harmonikusan olvad össze a föld földszíneivel. A művész ecsetvonásai finomak, mégis kifejezőek, visszafogott barna, zöld és szürke színpalettát használva, amely a korai reggel vagy a késő őszi nap frissességét és nyugalmát idézi. A ritkás fák és a távoli farmépületek mélységet és kontextust adnak, békés pillanatba vonva a nézőt a mindennapi vidéki életből.

A kompozíció egyszerű, de mélyen hangulatos, a figurák és az állat kissé a középponttól eltérően helyezkednek el, utalva a mozgásra és a mezőgazdasági munka folyamatos ciklusára. A tompa színek és a szórt fény nosztalgiát és csendes kitartást ébresztenek, elmélkedésre késztetve az ember és a föld közti szoros kapcsolatról. A mű finom impresszionista érintéssel ünnepli a természet szépségét és a vidéki létet.