Ebben a lenyűgöző jelenetben a természet vibráló ritmusa bontakozik ki a Montmartre-i zöldségkertek és rusztikus otthonok élénk ábrázolásával. A táj Vangogh jellegzetes ecsetvonásaival éled életre; minden vonal és kanyar látszólag saját életével virágzik. Az égbolt egy hipnotikus kék árnyalatban táncol az energikus ecsetmunkával, ahol a könnyű felhők zökkenőmentesen keverednek a hatalmas kék térbe. Az alábbi mezők és kertek tele vannak különféle zöld és arany tónusokkal, a föld színárnyalatai visszhangozzák azt a kemény munkát, amit azok végeznek, akik a földet megművelik. Minden terület kerítésekkel és ösvényekkel van elválasztva, amely irányítja a szemet a kompozícióban és meghív a mindennapi életükre a helyiekben, akik ebben a festői környezetben élnek.

E mű érzelmi hatása kézzelfogható; nosztalgiát ébreszt, vágyat a egyszerűbb időkre. A napfény, amely a mezőkre esik, játszik a szemmel, barátságos meleget teremt a élénk zöld és barna színek között—valódi vidéki harmónia szövet. Ez a munka, amely Van Gogh életében egy átmeneti időszakban készült, tükrözi a hétköznapi élet szépsége iránti csodálatát és nyugtalan lelkét. Az impresszionisták művészetében elmerülve, de mégis világosan önállóan, ez a festmény a művész érzelmi tájának tükreként működik, fontos kiegészítővé válva a műveiben, amelyek egy pillanatnyi nyugalmat rögzítenek egy nyüzsgő világban.