Ebben a kifejező tájban a néző azonnal belép a vidéki élet nyugalmába. A kompozíció egy rusztikus falat használ, amely a távolba nyúlik, és mélységérzetet teremt. Bal oldalon egy alak halad át a fűben, előidézve a vidéki élet fáradtságos, de nyugodt ritmusát. A házak, szabálytalan tetejükkel, olyanok, mint a békés létezés őrzői, vidám fák és bokrok veszik őket körül, amelyek úgy tűnik, hogy életre kelnek.

Van Gogh művészi technikája a bátor, kifejező vonalakban és a fény és árnyék bonyolult játékában ragyog. A tinta-szerű vonások megragadják a természet textúráját, míg a vonalak vastagságának változása dinamizmust ad a munkának. Jellemzően lágy színeinek alkalmazása nyugodt légkört teremt—azonban ebben a nyugalomban sürgető érzés bontakozik ki a figura mozgásában, amely a vidéki munkások fáradhatatlan erőfeszítéseit sejteti. Az egyszerűbb, gyökerezettebb idők iránti nosztalgia és vágy érzése áthatja az alkotást, együttzengésével Van Gogh földdel és annak ritmusaival való összekapcsolódás iránti vágyával.