Ez a műalkotás egy olyan birodalomba repít, ahol magasra emelkednek a hegyek, durva formáikat időtlen minőségben vésték. A művész ecsetvonásai, finomak, de céltudatosak, a csúcsokat a szürke különféle árnyalataiban és finom tónusaiban jelenítik meg, a nagyszerűség és az idő múlásának érzetét idézve. Egy csoport figura, egyszerű vonalakkal és kifejező gesztusokkal ábrázolva, egy régi jármű közelében gyűlik össze, jelenlétük egy réteg emberi érdeklődést ad a hatalmas tájképhez.

A kompozíció egy kanyargós ösvényen vezeti a szememet, egy utazást sugallva a természet világában. A színek palettája visszafogott, a föld színeire és a visszafogott kékekre támaszkodik a nyugodt elmélkedés hangulatának megteremtéséhez. A jelenet úgy fest, mint egy pillanatkép a múltból. A járművek és a ruhák a múlt egy korát idézik. Az emberek csoportjának jelenléte a testvériség és a közös élmény hangulatát teremti. Vonz a figurák egyszerűsége, és ahogy a környezettel kapcsolatba lépnek. Az egyszerűség szépségéről és a kötődésekről szól, amelyek az embereket a természet hatalmasságában összekötik.