A jelenet élénk energiával bontakozik ki, megragadva a napsütötte kilátást. A művész laza, kifejező ecsetkezelést alkalmaz, ami a meleg, szeles nap benyomását kelti. Az előtér texturált tájjal van tele, amelyet olajfák tarkítanak, leveleiket élénk zöld és sárga foltokban jelenítik meg. Egy magasba nyúló fal, látszólag ősi, húzódik a középtérben, és felette a város emelkedik, épületei arany fényben fürdenek, tükrözve a nap melegét.

A kompozíció mesterien kiegyensúlyozott, a tekintetet az előtérből a horizont felé vezeti. A színpalettát meleg tónusok uralják: aranysárga, földbarna és tiszta kék ég. Ez a választás a nyugalom és a történelem érzését idézi fel. A művész fény- és árnyékhasználata mélységet teremt, a várost távolinak és hívogatónak mutatva. Ez egy olyan jelenet, amely ősi történetekről és egy szent hely tartós szépségéről suttog.