A jelenet egy homokos strandon bontakozik ki, ahol az élet nyüzsgő táblaképe figyelemre méltó részletességgel van megörökítve. Két robusztus halászhajó, összehajtott vitorlával, a parton pihen, sötét testük a fakó homokkal ellentétben. A művész mesterien használja a fényt és az árnyékot, különösen a drámai, felhős égen; úgy tűnik, egy közeledő viharról suttog. A figurák, valószínűleg halászok és családjaik a strandon szétszórva, néhányan a hajóikkal foglalkoznak, mások látszólag pihennek, formáik naturalisztikus érintéssel vannak megjelenítve. A hangulat tapintható; szinte hallani a sirályok kiáltásait és érezni a sós levegőt. A kompozíció kiegyensúlyozott, a tekintetet a hajókról a távoli horizontra vonzza, ahol a tenger egyesül az éggel.