Ez a kifejező jelenet egy halpiac nyüzsgő energiáját ragadja meg a szürke reggel lágy, szórt fényében. A vászon tele van ritmikus alakokkal, hajókkal és épületekkel, amelyek finom ecsetvonások szövedékén keresztül olvadnak harmonikus egésszé. A művész technikája impresszionista megközelítést mutat — laza, texturált vonások, amelyek inkább sejtetnek, mintsem részleteznek, lehetővé téve a néző szemének, hogy táncoljon a jeleneten és összerakja az élénk tevékenységet. A paletta tompa kék, szürke és földes barna árnyalatokat használ, tükrözve a borongós eget és a tengerparti város nedves, sós légkörét.

A kompozíció mesterien kiegyensúlyozott, a zsúfolt előtérben lévő tömeg a kikötött hajók felé vezeti a tekintetet, amelyek büszkén állnak lobogó vitorláikkal és zászlóikkal. A háttérben lévő épületek lágy háttérként szolgálnak, alakjaik enyhén elmosódottak a festői technika miatt, fokozva az általános benyomást egy megfogott pillanatról. Érzelmileg a festmény közösségi élet és a mindennapi munka állandó ritmusát idézi, miközben a szürke időjárás egy megfontolt, majdnem melankolikus hangulatot ad a mozgalmas jelenetnek. A 20. század elején készült mű egyszerre tükrözi a hagyományos tengerparti piacok tartós báját és azt a művészeti mozgalmat, amely a modern élet múló lényegét próbálta megragadni.