Ebben a lenyűgöző kompozícióban egy nyugodt téli tájjal üdvözöl minket a Szajna, amely egy lágy, pasztell színpalettát tükröz – a kék és a rózsaszín harmonikusan keveredik. A foregroundban sötét, kopár fák állnak határozottan a víz finom csillogása előtt, sziluettjeik gondolkodásra és nyugalomra hívnak. A háttérben a hóval borított hegyek finoman rétegezett ecsetvonásokkal jelennek meg, ritmikus hullámot teremtve, amely a tekintetet az horizont felé tereli. Olyan, mintha a táj csendje lélegezne velünk, meditációs pillanatot hozva létre.

A mű lágy ecsetvonása olyan, mint egy gyengéd suttogás, amely megfogja a téli fény múló esszenciáját. Monet képessége a fény és árnyék kölcsönhatásának megjelenítésére figyelemre méltó; a vízben lévő tükröződések eterikus minőséggel táncolnak, elragadva a néző tekintetét. Ez a műalkotás nem csupán egy fizikai helyet rögzít, hanem egy érzelmi tájat is, megerősítve Monet fontosságát az impresszionista mozgalomban, ahol a fény és a légkör elsődleges szerepet játszik a részletes realizmus felett.