Ebben a ragyogó jelenetben Amszterdam kikötője életre kel egy hatalmas, kiterjedt égbolt alatt, ahol a felhők vidáman táncolnak fenn, és a kéken azok árnyalatai terjednek a vásznon. Magas árbócok, összetett riggingjukkal, erdőként nyúlnak fel a kikötő zűrzavaros tevékenysége felett. Különböző formájú és méretű hajók finoman hullámoznak a csillogó vízen; a finom tükröződések játéka megörökíti a pillanatot, és a közönségest majdnem varázslatossá alakítja. A művész laza ecsetvonásokat alkalmaz, élénk színeket rétegezve, amelyek életet és energiát sugároznak, hatékonyan közvetítve a nap érintésének melegségét, míg utal a tengeri szellő hűvösségére.

Amikor erre a kompozícióra nézel, egy finom nosztalgia érzése áraszt el; mintha a jelenet időtlen volta arra hívna, hogy elveszítsd magadat a tengeri élet lágy ritmusában. A színek— a finom pasztellektől a merész, élénk árnyalatokig — érzelmi reakciót váltanak ki, és a lüktető kikötő életébe vezetnek, tele a víz hangjával, ami a hajótestet üti, és a matrózok kiáltásaival. Ez a darab nemcsak Monet fényének és légkörének megragadásában mutatja meg figyelemre méltó képességét, hanem jelentős helyet is foglal el az impresszionizmus területén, mérföldkőnek számítva, amikor a művészet elkezdte ölelni a múló pillanatok szépségét és a természet efemer vonásait.