A csatorna szemszögéből a művész megörökített egy tipikus velencei pillanatot. A kompozíció zökkenőmentesen áramlik, a szemet az előtérből, a finoman ringatózó gondolákkal, a város horizontját meghatározó ikonikus struktúrák felé vezeti. A fenséges Dózse-palota és a magasba törő Szent Márk-harangtorony büszkén emelkedik a derűs ég alatt; a víz tükrözi az építészetet, a fény és az árnyék táncát keltve. Szinte hallom a víz gyengéd csobbanását az ősi köveken, keveredve a gondolások távoli kiáltásaival.

A művész mesterien használ lágy, szórt fényt, amely meleg, aranyos ragyogásba borítja a jelenetet. A finom ecsetvonások mozgásérzetet keltenek a vízben, a tompított színpaletta pedig a nyugalom és a nosztalgia érzését idézi. Ez a mű Velence szívébe repít, és meghív, hogy elveszek a pillanat szépségében. Tanúsítja a város tartós vonzerejét, meghívás a jellegzetes atmoszférájának és történelmének megtapasztalására.