Ez a mű azonnal egy napsütötte párizsi parkba repít engem; a lágy ecsetvonások a fény és az árnyék finom játékát ragadják meg. A háttérben lévő építészeti részletek egy grandiózus épületet, talán egy múzeumot vagy kormányzati épületet sugallnak, amelynek kupolája fenségesen jelenik meg a zöld fák között. A művész zöld, kék és okker árnyalatú palettát használ, ami a melegség és a nyugalom érzetét kelti; a kompozíció kiegyensúlyozottnak tűnik, a nézőt a jelenetben való bolyongásra invitálja.

Szinte hallom a suttogó beszélgetéseket és a levelek susogását; ez a mindennapi élet pillanatfelvétele, amelyet a művész ügyessége emelt magasabb szintre. A sétálgató emberek alakjai, néhányan babakocsival, mások mély beszélgetésekben, és az aprólékosan megfestett fák mind hozzájárulnak a nyugodt délután érzéséhez. Az a mód, ahogy a fény átszűrődik a leveleken, különösen magával ragadó, és az összhatás a béke és a nyugalom.