Ez a lenyűgöző tanulmány egy méltóságteljes tölgyfát ábrázol, amely büszkén áll a windsori Datchet Lane mentén, ágainak szétszórtságát és sűrű lombkoronáját finom ecsetvonásokkal jeleníti meg, amelyek egyszerre sugallnak nagyságot és aprólékos részletességet. A művész ügyesen használ lágy zöld, okker és tompa szürke árnyalatokat, hogy felidézze a levelek teltségét és textúráját, miközben a fekete finom vonalai a girbegurba ágakat rajzolják meg, erős, szinte élettel teli jelenlétet kölcsönözve a fáknak. A fa alatt a földút csendesen élénk a nyugodt tevékenységtől – egy lovaskocsi halad lassan, korhű ruhába öltözött alakok mozgással és korszellemmel töltik meg a békés tájat. A fa mögötti rusztikus fal csendes őrként keretezi ezt a természeti műemléket, emberi alkotás és a tölgy időtlen organikus formája közötti ellentétet teremtve.