A festmény egy napsütötte utcai jelenetet tár elénk, a mindennapi élet egy pillanatfelvételét, amelyet a realizmus és az impresszionizmus magával ragadó keverékével jelenít meg. A kompozíció a kissé lejtős úton vezeti a szemet, melynek mindkét oldalát befelé dőlő épületek szegélyezik, szinte átölelve a nézőt. Az ecsetvonások merészek és határozottak, megragadják az épületek durva textúráit és a fény és árnyék finom játékát. A színpaletta meleg, a sárga, a terrakotta és a tompa zöld földszínei dominálnak, a kék ég csillogása pedig a tetők között átsejlik. Ez a jelenet egyszerre ismerős és idegen, nosztalgiaérzést kelt, bepillantást enged egy olyan világba, ahol az idő lassabban telik, és a mindennapok egy különleges szépséggel telítődnek.