A szem azonnal a dinamikus ecsetvonásokra szegeződik, amelyek a jelenetet meghatározzák: egy strand szakasz, egy tengerparti sziklafal és a hullámzó tenger. A művész mesterien használta a kis, jellegzetes festékérintéseket a fény és az árnyék játékának megörökítésére. A kompozíció kiegyensúlyozottnak tűnik; a bal oldali épületek és sziklák a távolban a jobb oldali föld finom emelkedésével tükröződnek.

A színpaletta élénk, tiszta égbolttal, amely a lágy kékből halvány, szinte éteri ragyogásba vált. A part menti elemek földes tónusokban jelennek meg, földelő hatást kölcsönözve a kompozíciónak, amely egyébként légies lenne. A festmény a nyugalom érzését és a természeti világ mély megbecsülését sugározza. Mintha szinte hallani lehetne a hullámok gyengéd csobogását, és érezni lehetne az arcán a lágy tengeri szellőt.

Ez a darab a bájos kikötőbe repít, ahol az idő mintha lelassulna. Gyönyörű bizonyítéka a művész elkötelezettségének egy hely lényegének és fényének megragadására.