Ez a magával ragadó tájkép a napsütötte nyári mező meleg árnyalataival ragyog, ahol az aranysárga búza lágyan inog a szélben. A művész ecsetvonásai élénkek és kifejezőek; vastag, texturált vonásokkal ragadják meg a természet élénk mozgását egy párás égbolt alatt. A mezők mögött zöldellő dombok terülnek el, ahol egy kis piros tetős parasztház bújik meg a fák között, békés falusi élet hangulatát idézve. Az előtérben elegáns sárga és okker tónusok keverednek, ellentétben a sötétzöld levelekkel, valamint egy apró piros virággal, amely melegséget és finom fókuszpontot ad.

A kompozíció egyensúlyozza a széles színfelületeket és az intim részleteket, ezáltal nyugodt, mégis élénk hangulatot teremt. Cuno Amiet palettája gazdag, mégis természetes, egyszerre közvetíti a vidéki nyugalmat és a nyár életerejét. A művet közvetlenül a második világháború után készítették, így a megújulást és a természet örök szépségét ünnepli, csendes menedéket kínálva a nézőknek a viharos időkben.