A műalkotás a velencei lagúnába repít, egy olyan helyre, ahol a nap ölelése csillogó árnyalatokkal festi a vizet. A kompozíció egyszerű, de hatékony: a vizet tükröző hatalmas vízfelületet, amelyet halászhajók kecses sziluettjei tarkítanak. A művész technikája folyékonynak, szinte éteriálisnak tűnik; az ecsetvonások mintha a fénnyel táncolnának, megragadva annak állandóan változó tulajdonságait. A színpaletta finom; főként lágy, tompa tónusokból áll. Az összhatás a nyugalomé; a pillanat időben felfüggesztve.

A közelebbi pillantásra a részletek is érzékelhetők; a víz enyhe fodrai, a szelet megfogó hajók vitorlái, és a távoli város, alig látható a horizonton. Ez a darab a mindennapok szépségéről szól. A művész azon képessége, hogy megragadja a hely lényegét, felidézve a fényt és a hangulatot, teszi a művet olyan meggyőzővé. Ez a műalkotás a hely szellemét testesíti meg, a nézőt Velence szívébe repítve.