A kompozíció élénk energiával bontakozik ki, a fény és a víz vizuális szimfóniájával. A vásznat a festékfoltok tánca eleveníti meg, mindegyik egy apró, aprólékosan elhelyezett pont, amely gazdag színkárpittá épül. A hajók, amelyeket vitorlák díszítenek, könnyedén suhannak a csillogó kikötőben; formájuk inkább sejtetett, mintsem meghatározott, ami a művész fényhez és perspektívához fűződő mesteri tudásának bizonyítéka. A színek, a kékek, a rózsaszínek és a sárgák finom kölcsönhatása a hajnal lágy ragyogását idézi, a jelenetet álomszerű tájjá alakítva.

A tekintet a középpontba vonzódik, ahol az épületek sejtelmei emelkednek a háttérben, építészetüket a légköri perspektíva lágyítja. Szinte érezhető a szellős tengeri szellő, és hallani a sirályok távoli kiáltásait. Ez a mű tökéletesen megragadja a kikötő egy csendes reggelének lényegét, arra invitálva a nézőt, hogy vesszen el szépségében. Ahogy a fény a vízen játszik, felejthetetlen béke- és nyugalomérzést kelt.