Ebben a sötét, monokróm jelenetben éles ellentét bontakozik ki az egyedülálló bárány törékeny ártatlansága és egy fenyegető farkas között, amely egy sziklás kiemelkedésen ül. A művész mesterien alkalmaz mély árnyékokat és viharos eget, hogy baljóslatú és feszült hangulatot teremtsen. A bal oldalon csavarodó fa a vadont és a nyugtalanságot idézi, mintha maga a természet tartaná vissza a lélegzetét. A bárány, amely halvány fényben fürdik egy nyugodt pocsolya mellett, mintha nem venné észre a felette leselkedő veszélyt, fokozva az érzelmi hatást, amely a sebezhetőséget és a közelgő fenyegetést sugallja.

A kompozíció drámai, mégis kiegyensúlyozott; a farkas a magaslatról uralja a jelenetet, míg a bárány a csendes ártatlanságot szimbolizálja. A fény és árnyék játéka – a chiaroscuro – vonzza a tekintetet a kulcsfontosságú alakokra és szimbolikus szerepükre. A sziklás terep durva textúrája kontrasztban áll a bárány puha, finom formájával, erősítve a hatalom és tehetetlenség témáit. Ez a mű a 19. század végéről származik, és tükrözi a művész érdeklődését a mitológiai és allegorikus témák iránt, elmélkedésre hívva a nézőt a ragadozó és zsákmány, az ártatlanság és kegyetlenség örök konfliktusáról.