Ebben a megindító jelenetben egy báránycsorda lassan halad egy esőtől nedves úton, melyet magas őszi fák szegélyeznek, aranyszínű levelekkel borítva a nedves talajt. A juhásznéni, szinte csendes sziluettként a ködös távolban, vezeti az állatokat a visszatükröződő pocsolyák között, megteremtve a fény és árnyék nyugodt játékát. A kompozíció a tekintetet az útra irányítja, elmélyült utazásra hívva egy nyugodt, nedves tájon.

A művész finom ecsetkezelése megragadja a juh gyapjának puhaságát és a nedvesség finom csillogását, miközben a tompa szürke, barna és okker színpaletta békés melankóliát sugall. A légkör hűvös és nyugodt, felidézve az esőcseppek finom hangját és a paták halk koppanását. Ez a festmény gyönyörűen ötvözi a természet részleteit az impresszionista lágy tónusokkal, egy időben megállított pillanatot és a természet nyugodt ritmusát sugallva.