Ez a nyugodt jelenet néhány tehénről szól, amelyek egy lassan folyó patakból isznak, és tükörképük csillog a víz felszínén. Az ecsetkezelés finom, mégis élénk, rövid, jól kivehető vonásokkal, amelyek mozgást és a fény vibrálását sugallják. A lágy színpaletta kék, zöld és földszínekből áll, békés vidéki környezetet idéz, amelyet lágy napsütés áraszt el. Az állatok mögött egy alak áll csendesen, körülötte fák és egyszerű épületek, amelyek a 19. század végi pásztori életet idézik.

A kompozíció egyensúlyt teremt az előtérben lévő tehenek és a kissé hátrébb álló emberalak között, mélységet és nyugodt harmóniát létrehozva a természet és az emberi jelenlét között. Az impresszionista technika arra hívja a nézőt, hogy érezze a víz hűvösségét és a vidéki délután nyugalmát. A mű egyszerűséget és a földdel való kapcsolatot sugároz, tükrözve a művész mély tiszteletét a vidéki élet és a természeti ritmusok iránt a művészettörténet átalakuló korszakában.