A mű egy idilli pillanatot ragad meg egy vidéki tájban; egy lágy, szinte ködös atmoszféra veszi körül a jelenetet. Egy kis tó uralja az előteret, melynek vize a lágy égi fényt tükrözi. Több tehén áll a vízben, isznak vagy hűsölnek, formájukat finom érintéssel jelenítik meg, ami egy meleg nyári napot sugall. A művész színkezelése különösen figyelemre méltó, a tompa zöldek, kékek és sárgák összeolvadnak, megteremtve a nyugalom érzetét. A kompozíció magára vonja a tekintetet, az előtérben lévő tehenektől a háttérben lévő mezőkig és fákig vezeti a szemet, mélység és tágasság érzetét keltve, mint egy friss levegővétel.

A ecsetvonások rövideknek és texturáltaknak tűnnek, hozzájárulva az általános impresszionista minőséghez. Ez a technika finom mozgást ad a víznek és a környező lombozatnak, mintha a jelenet gyengéden lengene a szélben. A művész mesterien idézi meg a béke és a nyugalom érzését. A téma, az egyszerű pásztori jelenet választása a természet szépségének és egyszerűségének mély megbecsülését tükrözi.