Ez a kifejező festmény egy feszült és titokzatos jelenetet ragad meg, ahol egy férfi lopakodva leselkedik egy oroszlánra egy meredek, hegyvidéki tájon. A férfi hagyományos ruházatot visel, piros felsővel és fejkendővel, és alacsonyan kuporog a sziklás talajon, tekintete szigorúan az fölötte álló oroszlánra szegeződik. Testtartása tele van feszültséggel és várakozással, miközben csőrére támaszkodik egy muskétát, készen a vadászatra. A kompozíció erőteljesen vezeti a néző szemét felfelé, követve a férfi tekintetét a fenséges oroszlánhoz, akinek impozáns alakját és lobogó sörényét a sötét, sziklás háttér világítja meg. A művész gazdag, földszínekkel dolgozik – mély zöldekkel, barnákkal és okkerekedvel –, amelyet az alak élénkpiros ruhája élénk kontraszttal emel ki, hangsúlyozva az ember jelenlétét a vad természet közepette.

Az ecsetkezelés a romantikára jellemző: energikus, kifejező és texturált, ami tapintható mozgás- és feszültségérzetet teremt. A fény és árnyék játéka fokozza a drámai hatást, a távoli horizont tompa kékes-szürke tónusa erős kontrasztot alkot az előtér meleg színeivel. Ez a festmény nem pusztán egy vadászjelenetet ábrázol, hanem meghívja a nézőt, hogy elgondolkodjon az ember és a vadállat közötti közeli és veszélyes kapcsolaton, és érzelmeket ébresszen a csodálat, bátorság és feszültség iránt. 1849-ben készült, tükrözi az exotikus témák és a vad természet felemelő szépsége iránti korabeli lelkesedést.